A betegek többletigényeit az állami kórházban is ki lehetne elégíteni (2020.03.04.)
Kincses Gyula, a MOK elnöke szerint a magánegészségügynek alapvetően választékbővítő szolgáltatásnak kell lennie, viszont bizonyos többletigényeket akár az állami kórházban is ki lehetne elégíteni fizetős szolgáltatás keretében.

Kincses Gyula szerint Magyarországon a magánegészségügy jelenleg nem rétegigényt elégít ki, hanem a közellátást pótolja: azért megy valaki a magánklinikára, mert élni akar, és erre a közellátásban esetleg a várólisták hossza miatt nem kap megfelelő esélyt. A Magyar Orvosi Kamara (MOK) nemrég megválasztott elnöke szerint abból a 300–400 milliárd forintból – de van, aki már 500 milliárdra teszi –, amit a lakosság a magánorvosoknál költ, a közösségi intézményekbe is juthatna.

– Többféle módon lehet a magán és az állami egyensúlyát megteremteni. Ha nagyon pontosan meghatározom az alapvető ellátási csomagot – mi jár és milyen módon –, az azon felüli szolgáltatásokért az állami intézményben is lehetne pénzt kérni. Például ha törvény szerint a mandulaműtét 14 éves korig történik altatásban, az a 26 éves beteg, aki szintén altatásban szeretné az ellátást, az csak az altatásért fizetne, nem az egész ellátásért, mint a magánkórházban. De létező struktúra a partnerkórház is, ahol egy magánkórház, ami 100 százalékban a kórház tulajdonában van, magánkórházként működik az állami intézmény területén. Ebben az esetben a kórház tulajdonában lévő vállalkozásban keletkező profit a kórházé, és az orvosoknak helyben van lehetőségük másodállásra. Ez biztonságos a beteg számára is: folyamatos az orvosi ellenőrzés, komplikáció esetén helyben van a műtő, az intenzív osztály, a röntgen. Ezeket az alapszolgáltatásokat a forprofit kórház megvásárolja az állami anyaintézménytől. Ebben a modellben a beteg mindent maga fizet – a szobát, az étkezést, a műtétet, az altatást, a vizsgálatokat – ahogy egy magánklinikán – mondta el kérdésünkre a szakember.

Úgy látja, ha az egymásra épülő ellátási modell megvalósulna, a zsebből költött egészségforintokat be lehetne terelni az önkéntes biztosítókhoz, egészségpénztárakhoz. A pénztárak működését nagyobb adókedvezménnyel lehetne támogatni, és a betegnek azt mondani, hogy a pluszkiadásért fizessen egészségpénztári kártyával.

– Az öngondoskodás erősítésével tulajdonképpen átalánydíjassá teszem a magánköltést, hiszen a lakosság a havonta félretett tízezer forintokból és az adótámogatásból – vagy magán egészségbiztosítás terhére – fogja igénybe venni az extraszolgáltatást a közellátásban. A magánfinanszírozás intézményesített csatornákba terelésével a költéseket is lehetne racionalizálni – mutatott rá.

Persze ez nem jelenti azt, hogy az állami költségvetésről lekerülne a teher, hogy több pénzt nyomjon az egészségügybe, de a lakossági költések egy részét vissza lehetne csorgatni a közösségi ellátásba. Emellett tovább működnének és fejlődnének a magánklinikák is, amely téren szintén szükség van új beruházásokra.

– Jelenleg a hazai magánellátás szerkezete rossz. Kevés a nagy, színvonalas magánklinika és sok a szürkegazdaságban működő lakásrendelő. Azért van szükség a magánszférában további beruházásra, hogy az a piac is fehéredjen – véli a szakember.

Kincses Gyulával készült teljes interjút a Piac & Profit magazin februári számában olvashatja teljes terjedelmében. Fotó: unsplash.com

 

<< VISSZA