Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a Magyar Időknek adott interjújában felvetette annak lehetőségét, hogy a kormány fokozatosan csökkentené a munkáltatókat terhelő járulékokat. Az augusztus közepén tett bejelentéssel a minisztérium célja, hogy megoldást találjon a hazai foglalkoztatási nehézségek bizonyos részére. „A Nemzetgazdasági Minisztérium ezért vizsgálja, mikor és milyen arányban mérsékelhetnék ezt a közterhet” – mondta az interjúban a miniszter.

A kormány jelenleg 12 ezer Mrd forint járulékot szed be éves szinten, kérdés ennek hány százalékáról mondana le, és kérdés az is, hogy ezzel mekkora hatást érne el a foglalkoztatásban, illetve a bérszínvonal-emelkedésében. A másik kérdés, hogy mindezt milyen áron teszi.

Az ötlet első pillanatban akár jónak is tűnhet, hiszen valóban magasak a munkáltatókat sújtó befizetések, ami akadályozhatja a foglalkoztatás bővülését, sőt, a gazdaság kifehérítését is, hiszen sok cég – különösen a kis- és középvállalatok – emiatt mai napig minimálbéren, vagy ahhoz közeli fizetésen tartják alkalmazottaikat.

Bod Péter Ákos, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora a vg.hu-n megjelent véleményében azt írja: „Első ránézésre jó a gondolat, hiszen az élőmunka adó- és járulékfizetési terhe igen nagy, főleg a fejlettségi szintünkhöz képest. Második ránézésre is jó: a cég számára a havi nettó bér húszezer forintos megemelése negyvenezerbe, egy évben félmillióba kerül. Ezt a cégek zöme megsínylené. A szociálpolitikában jártasak viszont hozzáteszik: a munkavállaló által fizetett nyugdíj- és egészségügyi járulék, valamint a munkaadók (kormányzati taktikai okokból adónak nevezett) járulékfizetése tartja fent a nyugdíjrendszert és az állami egészségügyet.”

Máris más lehet a járulékcsökkentési terv visszhangja, ha feltételezzük, hogy ez negatívan érintené az amúgy is kétséges (lásd az első pontban idézett MNB-tanulmányt) hazai nyugdíjrendszert, vagy az amúgy is alulfinanszírozott egészségügyet.
„Ha a járulékfizetés egy részéről le tudna mondani a kormány, akkor a generális csökkentés helyett jobb lenne, ha a munkaadók a befizetéseikből jobban támogathatnák az öngondoskodást, egészségügyi és önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítást. Olyan országban élünk, ahol az eddigi és mai kiskeresetűekre nem vár elégséges állami nyugdíj, és az egészségügyi ellátás hozzáférhetőségével komoly gondok vannak.” – javasolja Bod Péter Ákos.

A múlt tanúsága szerint, ha az önkéntes pénztári adóterhek mérséklődnének, a munkáltatók valószínűleg bőkezűbben támogatnák dolgozóik egészségre fordítható megtakarításait. 2012-ben, amikor a munkáltatói tagdíj-kiegészítés után 30,94%-os kedvezményes adót kellett fizetni, 42,5 milliárd forint munkáltatói hozzájárulás áramlott a kasszákba. 2015-ben 35,7%-os adó mellett már csak 31,1 milliárd.