Vajon mi a cafeteria – az étkezési-, rekreációs-, egészségügyi-, nyugdíj-, oktatási munkáltatói hozzájárulás – valós szerepe a 21. századi munkavállalók életében? Ki lehet váltani a juttatásokat pénzzel? Dr. Trautmann Lászlót, a Budapesti Corvinus Egyetem mikroökonómiai tanszékének tanszékvezető tanárát, az Objektív Kutató Intézet kutatási igazgatóját kérdeztük Orbán Viktor miniszterelnök bejelentése kapcsán, miszerint jövőre a cafeteriát béresítenék.
– Tetszetősnek hangzik ugyan a bérnövekedés a cafeteria helyett, de ez valójában populizmus, és teljesítménycsökkentő hatása lehet – véli Trautmann.
|
Előzmények |
  |
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) gazdasági évnyitóján Orbán Viktor kormányfő felvetette a cafeteria készpénzesítésének lehetőségét mintegy válaszul az Európai Bizottság ítéletére, amely szerint nem egyeztethetők össze az uniós joggal a SZÉP-kártya rendszer és az Erzsébet-utalvány egyes elemei (a brüsszeli döntésről itt olvashat részletesen ). „Kezdjük azzal, hogy a cafeteriát 2017. január 1-jével rögtön készpénzesítjük” – fogalmazott Orbán Viktor.
Az első cafeteria-rendszerek 1996-ban jelentek meg Magyarországon, vagyis 20 éve segítik így vagy úgy a cégvezetőket a hatékony javadalmazási rendszer kialakításában. Voltak évek, amikor a juttatások adóelőnye a bérhez képest jelentősebb volt, máskor az állam – főképp az Orbán-kormány – szigorított a rendszeren folyamatos alkalmazkodásra kényszerítve a munkáltatókat. Ezzel párhuzamosan persze a cafeteriapiac volumene is változott, de a számok egyértelműen azt mutatják, az elmúlt két évtizedben a béren kívüli juttatások szervesen beépültek – főleg a közép- és nagyvállalatok esetében – a javadalmazási struktúrákba.
A nemzetgazdasági statisztikákból az is kiderül, hogy az adókedvezményekkel az aktuális kormányzati stratégia megvalósulását is hatékonyan lehet befolyásolni: elősegíteni az egészségre vagy nyugdíjra félretett forintok gyarapodását, vagy épp a belföldi szálláshelyek kihasználtságát, s ily módon a hazai turisztikai ipar fellendülését. A cafeteriából a költségvetésbe befolyó adóforintok sem elhanyagolhatók: 2015-ben mintegy másfélmillió magyar munkavállaló összesen több mint 350 milliárd forintnyi cafeteriát kapott, ami után közel 130 milliárd forint adót fizettek be a munkáltatók.
Ön tavaly decemberben a Cafeteria 2016 Ankéton tartott előadásában azt mondta, a cafeteria hosszú távon megmarad, sőt, a 21. századi javadalmazási rendszerekben új hangsúllyal jelenik meg. Mit jelent a mai vállalatok számára a cafeteria?
A 21. század gazdaságában, a tudásalapú gazdaságban a gazdaság hajtóereje az elkötelezett és magas teljesítményre képes munkavállaló. Minden termelő egységnek, minden szervezetnek, beleértve a nemzetgazdaságot és a legkisebb vállalatot, is a feladatai közé tartozik, hogy segítse az állampolgárokat a teljesítményben és alkotóerejük kiteljesítésében. Ezt lehet bérrel és más ösztönzőkkel is elérni. A 21. század egyik fontos tapasztalata, hogy a teljesítményre való ösztönzés nemcsak a béren keresztül valósulhat meg, hanem más foma, más eszközök is rendelkezésre állnak. Ezek között szerepel a cafeteria és az egészségpénztári befizetések is.
A munkavállalók azonban valószínűleg örülnek a bérnövekedésnek, és annak is, hogy nem pántlikázott pénzt kapnak. De vajon mi lesz azokkal az öngondoskodási formákkal – például az egészségpénztárakkal –, amelyek egyre fontosabb szerepet töltenek be a nemzetgazdaságban, és amelyeket eddig a munkáltatók is támogatni tudtak a juttatási rendszeren keresztül?
Valóban tetszetősnek hangzik a bérnövekedés a cafeteria helyett, de ez valójában populizmus, és teljesítménycsökkentő hatása lehet. Populizmus, mert a vállalat értelme, hogy a munkavállalók és a munkaadók között partneri együttműködés alakuljon ki, amelyben mind a két fél közösen alkalmazkodik a globális követelményekhez, közösen zárkóznak fel. Ennek fontos eleme például az egészségügyi szolgáltatások elérése és biztosítása. Az egészség olyan érték, amire a munkaadónak és munkavállalónak közösen kell vigyáznia, ezért indokolt lehet olyan intézményeket létrehozni, ösztönzőket használni, amelyek bizonyos esetekben saját magunktól is megvédenek bennünket. Sok pszichológiai, gazdaságpszichológiai kísérlet – de a mindennapi tapasztalataink is igazolhatják –, hogy a rövidtávú előnyök, gyönyörök kedvéért lemondunk a hosszú távról. Az emberiség kultúrája is összefoglalható abban, hogy az ember intézményeket teremt, amelyek védik az értékeket, biztosítják az erények érvényesülését. Az egészség ilyen érték, és az egészségpénztárak ezt az értéket védik, az államnak pedig feladatai közé tartozik, hogy ezeket az intézményeket védje, fiskális és más eszközökkel segítse ezeknek az intézményeknek a működését. A cafeteria állami szempontból tehát nemcsak adóztatási, költségvetési probléma, hanem az értékrend védelmének kérdése is.
Ön szerint mi lesz a következménye, ha megszűnik a jelenlegi ösztönző rendszer és a munkavállalók bérként kapják meg, amit eddig cafeteriában fizettek a cégek?
Az ösztönző rendszeren, az intézményi szerkezeten lehet változtatni természetesen. De gondos modellszámításokra van szükség ahhoz, hogy ki tudjuk számolni a tervezett intézkedés hatásait: mely társadalmi csoportokra hogyan hat a jövedelemnövekedés, mely termékcsoportok iránt fog megnőni, mely iránt fog csökkenni, ennek a keresletváltozásnak milyen hatása lehet az életmódra, és ez segíteni vagy gyöngíteni fogja a teljesítményt. Ezekre a kérdésekre választ kell adni. Azt is figyelembe kell venni, hogy a cafeteria-rendszer megváltoztatása hogyan fogja befolyásolnia a vállalati kultúrákat. Minden vállalat kultúrát teremt, csak így tud fennmaradni a 21. században. A kultúrateremtés része a különböző jóléti intézkedések, a munkaadók és a munkavállalók közötti partneri együttműködés erősítése. A cafeteria egyes elemei lehetőséget adtak a munkaadóknak, hogy kinyilvánítsák elkötelezettségüket a munkavállalóik jóléte és fejlődése tekintetében. A most napvilágra került javaslat ezt a lehetőséget csökkenti, és ezzel rontja a magyar vállalatok versenyképességét. Nem igaz, hogy csak a pénz mennyisége számít, az is számít, hogyan adják azt. Az Európai Unió nem a cafeteria rendszer lehetőségét támadta meg, hanem annak formáját, az állami monopólium létrejöttét utasította el, és ebben igaza is volt. Az ehhez a döntéshez való alkalmazkodás ezért nem a cafeteria-rendszer megszüntetése, hanem annak az önkénytől való megszabadítása, és a teljesítményelvnek való következetes alárendelése. Ennek érdekében az Objektív Kutató Intézet is végez részletes modellszámításokat, amivel várhatóan április folyamán már a részletesebb szakmai nyilvánosság elé tudunk lépni.
|
Adózás és foglalkoztatáspolitika konferencia |
|
Az Objektív Kutató Intézet és a Figyelő Média és Kutató Kft. Adózás és foglalkoztatáspolitika címmel konferenciát szervez májusban a Budapesti Corvinus Egyetemen. A tervezett tematika szerint az első részben szó lesz a Nemzetgazdasági Minisztérium adópolitikájáról és az adózás elméleti hátteréről. A rendezvény második részében a foglalkoztatáspolitika – a 21. században hatékony ösztönzők, a hazai kis- és középvállalatok által követett modellek – kerül a fókuszba, végül pedig – szoros összefüggésben az adópolitikával és a hatékony ösztönzőkkel – az öngondoskodás kérdése.
A konferencia felkért előadói kormányzati döntéshozók, gyakorlati és elméleti szakemberek.
A részletekről folyamatosan tájékoztatjuk honlapunkon, ahol a tematikát és az előadok névsorát is folyamatosan frissítjük. Kövessen minket, hogy ne maradjon le az eseményről!
