Dr. Bognár Ivett, az act Bán & Karika Ügyvédi Társulás szakértője segít eligazodni abban, hogy mi is valójában munkajogi szempontból az ebédszünet, és a munkavállalók jogosultak-e eldönteni, hogy mire használják fel ezt a szabadidőt?

A Munka törvénykönyve az ebédszünet fogalmát nem ismeri, nem tesz tehát különbséget abban a tekintetben, hogy a munkavállaló mivel tölti a munkavégzés során beiktatott pihenőidejét. Ezt a törvény munkaközi szünetként definiálja, és a napi munkaidő függvényében szigorúan szabályozza annak minimumát és maximumát.

A  munkáltató 6 órát meghaladó munkavégzés esetén 20 perc, 9 órát meghaladó munkavégzés esetén pedig további 25 perc munkaközi szünetet, azaz mindösszesen 45 perc pihenőidőt köteles biztosítani a munkavállalónak – magyarázza a törvényt Bognár Ivett. A felek azonban jogosultak ettől eltérően is megállapodni: a jogszabály szerint a vállalat a munkavállalók számára legfeljebb hatvan perc munkaközi szünetet biztosíthat.

Általánosan elterjedt például a munkáltatók körében a félórás ebédidő biztosítása – mutat rá a szakember és hozzáteszi: a Munka törvénykönyvének megfogalmazása szerint a munkaközi szünetet a munkavégzés, tehát nem a munkaidő megszakításával kell kiadni. A jogirodalom álláspontja szerint ezzel a megfogalmazással a jogalkotó a munkáltató kezébe adta a döntést, hogy a munkaközi szünet időtartamát beleszámítja-e a munkaidőbe vagy sem. A gyakorlatban mindkét esetre számos példát láthatunk.

Mikor lehet ebédelni, mikor cigizni?

A jogszabályi rendelkezések értelmében a munkaközi szünetet legalább három, legfeljebb hat óra munkavégzést követően kell kiadni. Ez a szabály attól függetlenül irányadó, hogy az adott munkavállaló teljes munkaidőben vagy 6 órás részmunkaidőben dolgozik-e. Napi 4 órás részmunkaidő esetén viszont nincs kötelező előírás a munkaközi szünetre vonatkozóan. A törvény arról is rendelkezik, hogy a munkaközi szünet több részletben is kiadható, de ebben az esetben is előírás, hogy a pihenőidő legalább húsz perces legyen.

Bognár Ivett egy gyakori problémára is rávilágít, miszerint a dohányzó munkavállalók akár naponta többször is megszakítják a munkavégzésüket kávé- vagy cigiszünetekkel. „Tekintettel arra, hogy a Munka törvénykönyve nem tesz különbséget abban a tekintetben, hogy a munkavállaló mivel tölti a munkaközi szünetét, főszabály szerint a dolgozó azt tesz a pihenőidejében, amit szeretne. De ez csak a kijelölt munkaközi szünetre irányadó, tehát nem azt jelenti, hogy a munkavállaló jogosult napi több alkalommal is megszakítani a munkavégzést a munkaközi szüneten túlmenően. Ez a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettség megszegését jelenti” – mutat rá a szakember.

A másik sokszor felmerülő kérdés a munkavállalók körében, hogy kötelesek-e a munkaközi szünetüket a munkavégzés helyén eltölteni, vagy el is hagyhatják azt akár étkezés, akár ügyintézés céljából. A kérdésre a válasz alapvetően attól függ, hogy a munkaközi szünet része-e a munkaidőnek vagy sem.

Hogy a munkavállaló mivel tölti el a napközbeni pihenőidejét, azért van jelentősége, mert amennyiben a munkaközi szünet a munkaidő részét képezi, a munkáltató jogosult erre az időszakra vonatkozó szabályokat hozni, így adott esetben előírhatja, hogy a munkavállaló a munkaközi szünet időtartama alatt sem hagyhatja el a munkavégzés helyét. Ha azonban az ebédszünet nem része a munkaidőnek, azzal a munkavállaló szabadon rendelkezik, így el is hagyhatja a munkavégzés helyét, akár étkezés, akár ügyintézés céljából – szögezte le az act Bán & Karika Ügyvédi Társulás munkatársa.

Borítókép: www.freepik.com/pvproductionsa

<< VISSZA