2018-ban nyilvánvalóvá vált, a lakosság egyre szélesebb rétege ismeri fel, hogy szükség van az egyéni megtakarításaira, ha gyorsan, kellemes környezetben szeretne minőségi orvosi ellátáshoz jutni. A pénztártagok számára az egészségpénztár már nemcsak egy a munkáltatótól kapott juttatás, hanem tudatosan választott öngondoskodási forma.
– Az attitűdváltás miatt 2018-at a Patika-csoport egyik legsikeresebb évének gondolom. A tagjaink megmutatták, hogy a kieső céges feltöltéseket magán forrásokból pótolják, mert szükségük van a pénztári szolgáltatásokra. A patikakártyás költések hatékonyan finanszírozzák a saját és a családjuk egészségügyi kiadásait. Idén közel 2 milliárd forint érkezett be december elejéig, és biztos vagyok abban, hogy jövőre ez az összeg tovább nő – mutatott rá Dr. Lukács Marianna, a jövőre 20 éves fennállását ünneplő Patika Egészségpénztár egyik alapítója, a cégcsoport vezérigazgatója.
2019-ben az egyéni befizetések bővülése mellett a munkáltatói szerepvállalás is lendületet kaphat újra az elfogadott adócsomagban lévő változásokra adott patikás válaszoknak köszönhetően.
– A Patika-csoport pénztárai a munkáltatói hozzájárulást felváltó célzott szolgáltatással minden eddiginél testre szabottabb, a munkáltatók és a munkavállalók szövetségét erősítő céges feltöltési lehetőséget kínálnak, ráadásul a piacon elsőként fizető kártyával. Az eddigi munkáltatói érdeklődésekből arra következtetek, hogy ismét nőni fognak a céges befizetések és lesznek más pénztártól átlépő új munkáltatók is, ami természetesen az egyéni tagság bővülését is elősegíti – tette hozzá Lukács Marianna.
Szerinte bármilyen megoldást dolgoz ki az egészségügyi kormányzat a köz- és magánellátás drasztikus szétválasztására – akár például a francia modellt, ahol az orvosnak döntenie kell, hogy kizárólagosan az állami ellátásban vagy a magánrendelésen dolgozik –, az a társadalombiztosítási ellátások szűkülését jelentheti.
– Gondoljunk csak arra, hogy a Honvéd Kórház koraszülött osztályának időleges vagy akár teljes bezárása a NEAK történetében új korszakot nyitott: már nem az a kérdés, hogy van-e pénz az ellátásra, hanem az, hogy van-e, aki gyógyítson az állami intézményekben. A jövőben tehát felértékelődhet az önkéntes egészségpénztárak immár ellátói és finanszírozói szerepe.
Egyelőre csak találgatni lehet, hogy a kormányzat előtt lévő rendelettervezet alapján milyen megoldás születik majd a magán- és közellátás szétválasztására, mindenesetre a kérdés 2014 után 2018 októberében ismét napirendre került és komoly szakmai visszhangot váltott ki. Abban a legtöbben egyetértenek, hogy értelmetlen és káros a magán- és közellátás radikális, tiltáson alapuló szétválasztása, ugyanakkor fontos lenne a transzparens, mindenki számára átlátható rendszer létrehozása, amelyben a magánforrások bevonása nem a paraszolvencia, hanem az intézményesített formában megvalósuló öngondoskodás révén történik. Erre kínál évek óta államilag támogatott lehetőséget az önkéntes egészségpénztári szektor.
