Nő a társadalombiztosítási ellátás keretében igénybe vehető egészségügyi szolgáltatások kiegészítésének, helyettesítésének súlya az önkéntes egészségpénztári számláról történő költésekben – derül ki a Magyar Nemzeti Bank egészségpénztári szektorra vonatkozó 2017. I. féléves statisztikájából.

Népszerűek a gyermek születéséhez kapcsolódó ellátások és dinamikusan bővül a betegséghez, egészségi állapothoz kapcsolódó segélyeket igénybe vevők száma (idén a statisztika ide sorolja a betegség miatti keresőképtelenség esetén a kieső jövedelem teljes vagy részleges pótlását is). A pénztártagok tehát egyre tudatosabbak és az egészségcélú megtakarításukat a mindennapi élethelyzetükhöz mérten töltik és költik, így az egyéni befizetések után járó szja-visszatérítést is maximalizálni tudják. A magán egészségügyi szolgáltatások iránti igény növekedését igazolja a Szinapszis Kft. korábbi felmérése is.

– Mára elérte a kritikus tömeget a hazai lakosságon belül azok száma, akik az állami egészségügyi ellátás mellett a magán egészségügyi szektor szolgáltatását is igénybe veszik. Ma már egyáltalán nem a gazdagok kiváltsága, hogy magánszolgáltatást vegyenek igénybe a gyógyulás érdekében – mutatott rá egy korábbi sajtótájékoztatón Kun Eszter, a Szinapszis Kft. munkatársa. Elmondta, a betegek 49%-a a szakorvosi ellátást keresi fel, 34%-uk diagnosztikai vizsgálat miatt megy magánszolgáltatóhoz. A kevésbé képzett és vagyonos társadalmi csoport tagjai közül is közel 30%-os azok aránya, akik megfordultak magán egészségügyi intézményben 2016-ban.

Miért a privát?

A Magyar Nemzeti Bank egészségpénztári szektorra vonatkozó 2017. I. féléves statisztikái szerint az intézménycsoport taglétszáma csekély mértékben csökkent és a tagdíjbevétel 2017. I-II. negyedévi halmozott értéke is alulmúlta (18,5%-kal) az előző év azonos időszakának értékét. A szektor eredményeiből az is látszik: a munkáltatók visszavették a dolgozóiknak fizetett tagdíj-hozzájárulásokat, ugyanakkor az egyéni tagdíjbefizetések jelentősen megugrottak, vagyis a munkavállalóknak továbbra is van igényük az egészségpénztári szolgáltatásokra. Idén az első félévben a tagok által fizetett tagdíj 46%-kal haladta meg a tavalyi első féléves befizetéseket és így a 2017. január – június között beérkező tagdíjbevételek felét már a tagok egyéni befizetései tették ki.

Mi várható jövőre?

Az ELTE Pszichológiai Intézete és a Patika-csoport partnere, a Panoráma Medical Center az egészségpszichológiai szemlélet erősítésével tudományt és a gyakorlatot ötvözve közösen próbálja lerakni a korszerű gyógyítási modell alapjait.

Együttműködési megállapodást kötött az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar (ELTE PPK) Pszichológiai Intézete és a Panoráma Medical Center (PMC) pszichoszomatikus szemléletű rendelőintézet. Az együttműködés célja, hogy a felek komplex, pszichológiai szempontokat is figyelembe vevő szomatikus betegellátási modellt dolgozzanak ki az egészségügyi ellátás több területe számára. További közös cél az egészségügyi szakdolgozók – szakorvosok, gyógytornászok, dietetikusok, asszisztensek, pszichológusok stb. – együttműködésének fejlesztése.
A megállapodás szerint a PMC egyetemi gyakorlóhellyé válik. Ennek során terepet biztosít a Személyiség- és Egészségpszichológia Tanszék klinikai egészségpszichológia kurzusához, egy másik kurzus keretében pedig a hallgatók intervenciós programokat tervezhetnek a szakirodalmi ajánlásoknak megfelelően a projektekben megjelölt betegcsoportokra. A tavaszi félévekben a Panoráma ezenfelül 60 órás egészségpszichológiai terepgyakorlatok színtere lesz, amelyekben a hallgatók bármilyen aktuálisan futó egészségpszichológiai munkába bevonhatók.

„Az ELTE munkatársai szakmai tanácsadással, rendszeres konzultációkkal, programok kidolgozásával támogatják pszichoszomatikus szemléletű rendelőnk munkájának komplexebbé tételét – mondja dr. Spányik András, a Panoráma vezetője. – Cserébe lehetőséget biztosítunk a Pszichológiai Intézet oktatói és hallgatói számára az intézmény esetcsoportjaiba való bekapcsolódásra, szoros szakmai munkakapcsolat kialakítására. Az együttműködés során mindkét fél bővíteni tudja saját szakmai ismereteit.”

 „A páciens együttműködési készsége és képessége meghatározó szinte minden betegség kezelésében; vannak ugyanakkor olyan betegségcsoportok, amelyeknél ennek kiemelten nagy a jelentősége – mondja Rigó Adrien, a Személyiség- és Egészségpszichológia Tanszék adjunktusa. – Ahhoz, hogy a páciens képes legyen és akarjon is mindent megtenni önmagáért, számos szakmának kell együtt dolgoznia, hogy segítsük ezen az úton. Ennek az együttműködésnek a célszerű kereteit keressük a kollégákkal.”

A kooperáció második körében a kutatók az orvosok és a többi szakember együttműködésének ideális módját keresik. Olyan szakmai protokollokat akarnak leírni, amelyek alkalmazásával a páciens kezeléséhez szükséges teammunka a leghatékonyabban végezhető. Magyarországon nem az a probléma, hogy ne léteznének az egészségügyben a teammunkához szükséges szakemberek. Sokkal inkább arról van szó, hogy nincsenek meg az integrált munka keretei és a módszertana.

Ha az együttműködés sikeres, a Panoráma lesz az első olyan intézmény, amelyben nem egy-egy osztályon, szigetszerűen alkalmazzák a holisztikus szemléletet, hanem intézményi szinten törekednek a teammunka kialakítására. Ebből a szándékból formálódott ki a Személyiség- és Egészségpszichológia Tanszék és a Panoráma Medical Center együttműködése.

„A betegség leküzdése vagy a betegséggel való együttélés soha nem megy a páciens együttműködése nélkül, de van néhány betegségcsoport, amiben ennek különös jelentősége van” – magyarázza Spányik András, a PMC vezetője.

A fejlett országok egészségügyi intézményeiben a pácienssel nem kizárólag a tüneteinek leginkább megfeleltethető szakorvos, hanem vele együttműködésben más szakemberek – dietetikus, gyógytornász, pszichológus stb. – is foglalkoznak, segítve a pácienst abban, hogy képes legyen minél komplexebb módon kezébe venni betegsége, állapota menedzselését. A módszer hatékonyságát – és költséghatékonyságát – számos kutatás igazolja, Magyarországon mégis csak a magánegészségügy bizonyos szegleteiben és az állami egészségügy egy-egy intézményében vagy osztályán jelenik meg a jó gyakorlat, inkább elszigetelten, mint rendszerszerűen. Pedig a betegség leküzdése vagy a betegséggel való együttélés soha nem megy a páciens együttműködése nélkül, és van néhány betegségcsoport, amiben ennek különös jelentősége van. Ilyen a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri problémák, az anyagcsere-rendellenességek, a gyomor és bélrendszer több betegsége, az asztma, az allergia, a rák és számos speciális fájdalom (fej, hát, derék) is.

Egy fejfájós betegről például kiderülhet, hogy problémája összefüggésben van a munkahelyi stresszel. Ha a páciens is nyitott rá, érdemes a kezelésébe pszichológust is bevonni. Ha az alapvető problémát nem oldjuk meg, a beteg panasza a kezelések dacára vissza fog térni, vagy éppen rászokik a fájdalomcsillapítókra. Az életmódot és lelki állapotot is figyelembe vevő programok hatékonynak bizonyultak olyan betegségek esetében, mint a sokízületi gyulladás; a gyomor- és bélrendszeri betegségek, a cukorbetegség, a szív-érrendszeri betegségek, bizonyos nőgyógyászati betegségek, fájdalommal járó kórképek (fejfájások, mozgásszervi fájdalmak), sőt a sokféle testi tünettel járó, de nehezen diagnosztizálható, úgynevezett funkcionális betegségeknél is, mint például irritábilisbél-szindróma, krónikus alhasi fájdalom, stb.

A fejlett országokban komplett teamek készítik fel a betegeket, hogy ismerjék és elfogadják a betegségükhöz passzoló életformát. Mára számos vizsgálat bebizonyította, hogy a testi betegségek komplex kezelése – ami szükség esetén magába foglalja az életmód megváltoztatását, a páciens együttműködésének erősítését, a stresszkezelést, a lelki állapot monitorozását és kezelését – a páciensek, a gyógyító team és az egészségügyi rendszer szintjén is pozitív következményekkel jár. Javul a kliensek életminősége, szenvedésük rövidül, csökken vagy megszűnik, tüneteik elmúlnak, jobbá válik az orvos-beteg kapcsolat. Bár látszólag több embert kell foglalkoztatni, a komplex kezelés már rövidtávon is megtérül az egészségügyi rendszer egészét tekintve, hosszabb távon pedig a költségek akár 20 százalékkal is csökkenhetnek.

Németországban, Ausztráliában, Izraelben vagy Norvégiában a komplex szemlélet már alapgyakorlat az állami ellátásban is. Bár Magyarországon komoly tudományos alapjai vannak a testi betegségek komplex módon történő megközelítésének, a gyakorlatba ebből eddig kevés szivárgott át. Az ELTE PPK Személyiség- és Egészségpszichológia Tanszéke és a Panoráma Medical Center együttműködésében a szakemberek most ennek a módszernek a meghonosítását akarják széles körű tájékozódással, tapasztalatszerzéssel és kutatással megalapozni.

A Nyugat-Európában már bevált komplex megközelítésű gyógyászat itthon nem élvezi az OEP támogatását, ezért csak azoknak a pácienseknek hozzáférhető, akik ki tudják termelni saját kezelésük költségeit. Ebben is segítség a patikakártya: a saját befizetések után járó szja-visszatérítésnek köszönhetően a pénztártagoknak 20%-kal kevesebbet kell saját erőből előteremteni. Dr. Spányik András egy évvel ezelőtt arról beszélt hírlevelünkben, hogy vajon egy ország lakosságának mentális egészsége a kormányzat, a munkáltató vagy a család felelőssége. És vajon a boldogságához mennyiben járulnak hozzá olyan tényezők, mint a jövőben való bizalom, az egészség, a jólét? Ha még nem olvasta a pszichoszomatikus szemléletű szakrendelő ügyvezető igazgatójának cikkét, kattintson ide.

Románia (340 euró), Bulgária (343 euró), Lettország (468 euró), Lengyelország (520 euró), Ciprus (532 euró) és Magyarország (592 euró) költ állami szinten a legkevesebbet az egészségügyre. Az uniós átlag 2000 euró.

Az Európai Unió (EU) tagállamai összesen közel 1058 milliárd eurót (egy euró mintegy 310 forint), az unió GDP-jének 7,2 százalékát fordították egészségügyre. Magyarország az unió átlagánál kevesebbet, GDP-jének alig több mint 5 százalékát költötte az egészségügyi ellátásra - derül ki az Eurostat pénteken kiadott felméréséből.

Az Európai Unió statisztikai hivatalának közlése szerint a bruttó hazai termékhez (GDP) viszonyítva, az egészségügyre fordított állami kiadás Cipruson (2,6 százalék), Lettországban (3,8 százalék), Romániában (4,2 százalék), Görögországban (4,5 százalék), Luxemburgban (4,6 százalék) és Lengyelországban (4,7 százalék) volt a legkevesebb a vizsgált 2015-ös évben. Ezzel szemben Dánia (8,6 százalék), Franciaország (8,2 százalék), Ausztria és Hollandia (mindkettő 8,0 százalék) az unió átlagánál többet fordított az egészségügyre.

Megjegyezték, a rangsor egészen más, ha az egészségügyre költött összeg az egyes tagállamok lakosságszámával áll összehasonlításban. A vizsgált időszakban az egy személyre jutó egészségügyi kiadások az EU-ban átlagosan 2000 eurót tettek ki.

Az egy főre jutó, 3000 eurót meghaladó, egészségügyre fordított tagállami kiadás Luxemburgban volt a legtöbb (4112 euró), majd a sorban Dánia (4094 euró), Hollandia (3194 euró), Svédország (3170 euró), Ausztria (3149 euró), Írország (3138 euró) és az Egyesült Királyság (3020 euró) következik.

A lista másik végén Románia (340 euró), Bulgária (343 euró), Lettország (468 euró), Lengyelország (520 euró), Ciprus (532 euró) és Magyarország (592 euró) sorakozik.

Az Európai Unió egészét tekintve az egészségügyre fordított, GDP-arányos költés a szociális védelem után (19,2 százalék) a közkiadások második legnagyobb tétele. Ezt az általános közszolgáltatások (6,2 százalék), majd az oktatás (4,9), a gazdasági ügyek (4,3), a közrend és a biztonság (1,8), a védelem (1,4), a szabadidő, kultúra és vallási felekezetek támogatása (1 százalék), a környezetvédelem (0,8), végül a lakhatás és a közösségi szolgáltatásokra fordított költségek (0,6) követik.

A látásromlást sok esetben nem is érzékeljük, ezért nem fordulunk vele orvoshoz, pedig a kezeletlen probléma akár vaksághoz is vezethet! A szemész szerint 40 év felett elengedhetetlen az évente elvégzett szűrővizsgálat.

A The Lancet Global Health című folyóiratban közölt eredmények szerint a következő 33 évben szintén csaknem megháromszorozódik, vagyis a jelenlegi 217 millióról 588 millióra nő azoknak a mérsékelttől a súlyosig terjedő látáskárosodással élőknek a száma, akik se szemüveggel, se kontaktlencsével, se műtéttel nem korrigálják a rossz látásukat – írta a medicalxpress.com honlap.

A 188 országra kiterjedő adatok vizsgálata révén a szakemberek azt is megállapították, hogy a vakság elterjedtsége – az egyes populációkra jutó vakok száma – az 1990-ben mért 0,75 százalékról 0,48 százalékra csökkent 2015-re. Ugyanezen idő alatt a mérsékelttől a súlyosig terjedő látáskárosodás előfordulási aránya 3,83 százalékról 2,9 százalékra csökkent. "Mindez szinte biztosan az olyan egészségügyi fejlesztéseknek köszönhető, mint például a szürkehályog műtétek" - mondta Rupert Bourne, a nagy-britanniai Anglia Ruskin University munkatársa, a tanulmány társszerzője.

"A látáskárosodással élők számának növekedésével párhuzamosan, muszáj lépéseket tennünk a jelenlegi kezelési módszerek globális, regionális és országos szintű fejlesztésére" - mondta Bourne. Hangsúlyozta, hogy ez bizonyítottan megtérülő befektetés, hiszen az ilyesfajta kezelésekkel javítható az életminőség és gazdasági haszonnal is járnak, hiszen az embereknek nem kell felmondaniuk a munkahelyükön.

A szürkehályog, az időskori makuladegeneráció (amely az éleslátás helyén az ideghártya sejtjeinek pusztulását jelenti) vagy a kezelés nélkül akár teljes vakságot okozó zöldhályog időben történő felismerésével sokat tehetünk szemünk világának megőrzéséért.

Szakértők szerint negyven éves kor felett érdemes évente szűrővizsgálatra járni még akkor is, ha nincs semmilyen panaszunk. A homályos látás, a szem visszatérő/elhúzódó gyulladásos panaszai – például kötőhártya gyulladás, árpa, „szem fájdalom” vagy gyakori fejfájás – esetén pedig érdemes mielőbb orvoshoz fordulni. A fenti panaszok ugyanis lehetnek „banális” szemészeti problémák tünetei, de más komoly betegségeket is jelezhetnek, mint például magas vérnyomást, cukorbetegséget vagy akár agydaganatot is.

Civilizációs ártalmak

Bár a lakosság nem mindig érzékeli a kedvező változást, az egészségügyben tett kormányzati intézkedések irányát nem lehet vitatni – mondta Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyért felelős államtitkár egy fórumon.

Ónodi-Szűcs Zoltán az Egészségügy 5 dimenzióban című szakmai konferencián azt mondta, ez a kormány bátran nyúlt az egészségügyhöz, sok minden változott. A változtatásoknál a betegek érdekeit, a betegbiztonságot kell előtérbe helyezni az ellátórendszer érdekeivel szemben – tette hozzá.

Az MTI összefoglalója szerint az államtitkár kitért arra, hogy az Egészségbiztosítási Alap költései 2010 óta folyamatosan emelkednek, idén is 200 milliárd forintot meghaladó összeggel fog növekedni az egészségügyi költés, ami a GDP 0,6-0,7 százalékát jelenti (az Eurostat statisztikája szerint viszont nem túl bőkezű a magyar állam. Ónodi-Szűcs Zoltán hozzátette: úgy véli, nem lehet csak a költések emelésével javítani a lakosság megítélését az egészségüggyel kapcsolatban.

A Political Capital elemzése szerint azonban ma pártszimpátiától függetlenül mindenki az egészségügyet tartja az ország legnagyobb problémájának és a Nielsen fogyasztói index kutatása alapján is az látszik, a magyarok az egészségükért aggódnak a leginkább. A Magyar Egészségügyi Rendszer Teljesítményértékelése című vizsgálat pedig szomorú adatokat közöl a magyar lakosság egészségi állapotáról: a születéskor várható élettartam vagy az elkerülhető halálozás mutatójában is az unió sereghajtói vagyunk.

A Ritmus.hu-n megjelent cikk szerint 2014-ben az összes egészségügyi kiadás 28,3%-át már közvetlenül zsebből fedezte a lakosság. Az arány pedig folyamatosan nő. Ráadásul öregszik a hazai lakosság: 2014-ben 26,4% volt a 65 éven felüliek aránya, 2050-re már 47,3% lesz. Ehhez az egészségügyi rendszernek alkalmazkodnia kellene, mert így – ha nem nő a ráfordítás – biztos esni fog a minőség.

Ónodi-Szűcs a konferencián tartott előadásában viszont úgy fogalmazott: nem ismer olyan feszültségforrást, amit ez a kormány hozott volna létre, tehát nem most kezdett el a társadalom elöregedni, nem most lett drágább az orvostechnológia, és nem most kezdődött az elvándorlás sem. A gondok örököltek, és csak azt lehet ennek a kormánynak felróni, hogy az intézkedéseivel milyen sebességgel számolja fel az örökölt problémákat.

Mikola István, a Külgazdasági és Külügyminisztérium biztonságpolitikai és nemzetközi együttműködésért felelős államtitkára, korábbi egészségügyi miniszter szintén felszólalt a konferencián. Előadásában egyebek mellett arról beszélt, hogy vissza kell állítani a szabad szellemi foglalkozású orvoslást, elengedhetetlen az orvoslás presztízsének újrapozícionálása, továbbá nélkülözhetetlen a magánforrások bevonása az ágazatba. Kiemelte, szükség lenne önálló egészségügyi tárcára, mint mondta, ezt a kérdést végig kell gondolni.

„Mára nem az orvoshiány az igazi gond”