Az MNB Versenyképességi jelentése lesújtó képet fest a hazai társadalom egészségi állapotáról. Számos mutatóban – várható élettartam, elkerülhető halálozás, GDP-arányos egészségügyi kiadások – Magyarország sereghajtó az uniós országok rangsorában. Az okokról az egyik szolgáltatónk, az Oktogon Medical Center tulajdonosát kérdeztük.

Farkas Levente szerint leginkább a magyar egészségügyre jellemző alapvető finanszírozási problémák állnak a háttérben.

– Amit az emberek a társadalombiztosítás részeként befizetnek, az nem fedezi a szegmens szükséges költségeit és kiadásait. Ráadásul az amúgy is alacsony összegeket már a legalsóbb szinteken nagyon rosszul költik el, ezért az államnak gyakran közbe kell lépni, és 80–100 milliárdokat pluszban kifizetni, hogy finanszírozni tudják a beszállítói és egyéb költségeket. Ha elmegyünk a háziorvoshoz egy átlagos problémával, például puffadással, akkor azonnal továbbküld minket egy beutalóval, mert belgyógyászati érintettségről van szó. Ott azonban gyakran nem áll meg a beteg, tovább kell mennie a gasztroenterológushoz, akinek szüksége lehet hasi ultrahangra, hogy végül a páciensnek legyen diagnózisa. Ez rendkívül hosszú folyamat, nagyon sok területet érint – a beteg közben mindenhol fogyasztóként jelenik meg –, melyekre a magyar állami egészségügyben nem jut egyenlő mennyiségű pénz. Vannak nagyobb gondok is a finanszírozás kapcsán. Vegyünk példának egy 13. kerületi lakost. Kevesen tudják, de esetében a társadalombiztosítás alapellátása a jogszabályok értelmében csak lakhelyén, a 13. kerületben jár. Ha a 6. kerületben megy el orvoshoz, máris felborul a rendszer, hiszen olyan beteget kell ellátni, aki után a társadalombiztosító tulajdonképpen nem fizet. Joggal gondolja minden magyar állampolgár, hogy a TB befizetésével az ország egész területén ellátják, ami így is van, csakhogy a finanszírozási rendszert ez valójában rendkívül megbolygatja. Probléma az is, hogy az orvosok és az ápolók fizetése meg sem közelíti a nemzetközi szintet. Emiatt dönt egyre több egészségügyi dolgozó a külföldi munkavégzés mellett, de sokan az állami szektorból kilépve a magánklinikákon próbálnak meg érvényesülni. Ezzel azonban csak hatványozódnak a problémák! Ha ugyanis egy kórházi osztályon a nyolc ügyeletes orvosból kettő elmegy, akkor a jövőben hat orvosnak kell ellátnia ugyanazt a feladatot, ami megnövekvő várakozási időket, a rendelések minőségének további romlását eredményezi. Ha összegeznem kéne, akkor a magyar egészségügy rossz stratégiai hátterét mondanám a legalapvetőbb problémának mind a finanszírozás, mind az ellátás szempontjából. Ezek miatt magasak a negatív mutatók, legyen szó fertőzésveszélyről, halálozási arányról vagy például a prevencióról.

Hogyan lehetne javulást elérni a hazai egészségmutatókban?

Elsődlegesen nem kellene ennyi kórház, inkább megyénként lenne szükség úgynevezett szuperkórházakra, de azok kialakításánál figyelembe véve, hogy melyik régióba milyen nagyságú ellátásra van szükség, amihez megfelelő betegellátó- és betegszállító szolgáltatást kellene társítani. Ezáltal a kevesebb orvos sokkal magasabb szintű ellátást tudna biztosítani a pácienseknek, és nem lenne szükség a különféle szakrendelőkre, melyek gyakran csak az erőforrásokat viszik, de a betegek végül úgyis a kórházba kerülnek a problémájukkal.

Hogyan látja a magánegészségügy szerepét/helyét az ellátási rendszerben egy egészséges ökoszisztéma esetén?

Az egészséges ökoszisztéma megteremtésében már jelenleg is óriási szerepet játszik a magánegészségügy. Azok a szakrendelések és járóbetegellátások, melyek az állami szektor túlterheltsége miatt nem tudják megfelelően ellátni a feladatukat, rendszerint mind nagyon népszerűek a magánklinikákon. Fontos még a páciensek számára a mai helyzetben a fertőzésveszély minimálisra csökkentése és az idő függvénye is, melyek kapcsán szintén előnyben részesítik a magánellátást, vagy a magánegészségügyi biztosítási piacot, hiszen ma már utóbbi megkötésével bárki elmehet ilyen rendelésekre is.

Ez azonban még marginális szerepet tölt be az egészségügyi költésekben, holott a magánkiadások tetemesek. Az MNB is kiemeli a problémák között, hogy a magánfinanszírozás nem intézményesült formában történik, a lakosság nem egészségpénztárakon vagy magánbiztosítókon keresztül költ.

– Úgy látom, évről-évre nő azoknak a betegeknek a száma, akik rájönnek, hogy van a piacon olyan megoldás, miszerint nemcsak a gépjárművemet biztosítom, hanem saját magamat is.  Ráadásul az egészségpénztárban kötött szolgáltatást finanszírozó konstrukciókra 20% szja-visszatérítés is jár. A kínálat nő, a portfólióból pedig az emberek maguk dönthetik el, hogy melyik magánegészségügyi intézmény rendelésére akarnak elmenni – méghozzá biztosítási alapon. Az emberek manapság még hozzá vannak szokva, hogy van állami ellátásuk, de ha akkut betegségről van szó, esetleg gyors vagy minőségi ellátásra vágynak, akkor valóban többen döntenek úgy, hogy kiválasztanak egy rendelőt és ott inkább helyben kifizetik a vizsgálati díjat. Még bizonyára nem számoltak utána, hogy egy évben hány alkalommal vesznek igénybe ilyen ellátást és mennyit spórolnának a biztosítással vagy az egészségpénztáron keresztül. Ez a piac azonban évről-évre nőni fog. Határozottan ez a jövő.

Borítókép:pexels.com

<< VISSZA