Vezető szerepet szán az MNB az egészségpénztáraknak a jövőben. „A magánfinanszírozáson belül számottevően növelni kellene az intézményesített csatornákon – egészségpénztárakon, egészségbiztosításokon – keresztüli ráfordítások arányát” – olvasható a Magyar Nemzeti Bank Versenyképességi programjának abban a fejezetében, amely az egészségüggyel foglalkozik.
Annak érdekében, hogy javuljon a magyarok átlagos egészségi állapota – és ezáltal az ország versenyképessége –, a jegybank elemzői javaslatcsomagot állítottak össze. Ebben több olyan kényes területet is érintenek, ahol a problémák évtizedesek, ám a megoldásuk a mai napig várat magára. Többek között ilyen az ellátó rendszer hosszútávon fenntartható finanszírozása, a közfinanszírozott és magánellátás egymáshoz való viszonya vagy a szolgáltatásfinanszírozó magánbiztosítások létjogosultsága.
Az MNB anyaga abból indul ki, hogy a hazai lakosság egészségügyi mutatói messze elmaradnak az uniós átlagtól, ugyanakkor az egészségügyi kiadásokban jóval az uniós átlag felett van a közvetlenül a háztartásoktól érkező befizetés.
Új felállás, új verseny
A jegybank javaslata azon túl, hogy növelné a pénztárak súlyát a lakosság egészségcélú költéseiben, új szerepet is szán a kasszáknak azáltal, hogy ösztönözné az egészségpénztárak, a magánszolgáltatók és a biztosítók szinergiákra építő háromoldalú együttműködését. Miközben az egészségpénztári tagok számára továbbra is biztosított maradna az eseti befizetés, illetve az egyéni számláról való azonnali kifizetés lehetősége (például gyógyászati segédeszköz vásárlása esetén), a komolyabb egészségügyi kiadások finanszírozására, kedvező árú csoportos kiegészítő egészségbiztosítási csomagokat kínálnának tagjaiknak a pénztárak.
Az Egészséges társadalom című javaslat szerint az egészségpénztár fő feladataként megszervezi a szolgáltatást, illetve a verseny eszközével biztosítja a legjobb magánbiztosítói ajánlatokat. Így a pénztári befizetések olyan szolgáltatásokra is fedezetet nyújtanának, amit egyébként csak hosszú felhalmozásból tudnának a tagok megvásárolni. A magánbiztosító számára a tagokból létrehozott veszélyközösség fedezné a nagyobb kiadásokat jelentő műtétek, illetve rettegett betegségek (például: daganatos betegségek, stroke, szívroham) költségeit, a kisebb károkra pedig a hagyományos módon tartalékot képeznének.
A munkáltatók számára nyújtható lehetőség, hogy a biztosítók a vállalat igényének megfelelően egyedi egészségbiztosítási csomagokat dolgozhatnának ki, melyeket a munkáltató az egészségpénztárba való befizetéssel vehet igénybe.
Az Új Pillér Egészségpénztár szemével
A pénztárak felügyeletét is ellátó jegybank javaslata új időszámítást hozhat a kasszák számára és egészen új versenyt teremthet a jövőben. Ebben egyrészt az ügyfelek igényeire reagáló, kedvező árú szolgáltatásokkal és egyfajta életmód-tanácsadói szerepkör kialakításával, másrészt ügyfélbarát, átlátható és költséghatékony működéssel lehet majd kitűnni. Egészen biztos, hogy főszerepbe kerülnek az automatizált megoldások, az e-ügyintézés, az e-egészségügyi szolgáltatások és a pénztárak alkupozíciója a magánszolgáltatóknál elérhető kedvezmények tekintetében. A posos patikakártya-elfogadás például lényegesen, akár 2–3 százalékkal kevesebbe kerül a szolgáltatóknak, mint a bankkártyás fizetés. Ha a munkáltatók és a lakosság tudatosan – bizalmi alapon és a személyre szabott szolgáltatáscsomagok alapján – választ kasszát, megnő a pénztárak közösségteremtő szerepe is. Mi erre a szerepre készülünk az Új Pillér Egészségpénztárban, amely az elmúlt években is az innovációt helyezte az üzleti modellje középpontjába.
MNB-matek
Az Eurostat adatokat alapul véve a jegybanki tanulmány készítői így számolnak:a hazai kiadások esetében 4,9 százalékpont állami forrásból, 0,3 százalékpont az egyértelműen szabályozott és felügyelt közvetítő-intézményeken (egészségpénztárakon, magán egészségbiztosításokon és nonprofit szervezeteken), azaz intézményesített csatornákon keresztül, 2,2 százalékpont pedig közvetlenül a háztartásoktól érkezett az elmúlt időszakban. Az Egészséges társadalom című fejezetben a jegybank szakértői nem a magánköltések visszaszorítására – ne adj’ isten megszüntetésére – tesznek javaslatot, hanem a volumen intézményesített csatornába terelésére. Erősíteni szeretnék a finanszírozásban az egészségpénztárak szerepét, mert a pénztárban lévő pénz „rugalmasan költhető és felhalmozási funkciója is van”. Ráadásul „az egészségpénztárak és egészségbiztosítók képesek alacsonyabb árakat kialkudni a betegek számára a szolgáltatóktól, illetve ezen intézmények aktív használatával jobban tervezhetővé válna az egészségügyi ellátások finanszírozása és így betegség vagy baleset esetén nem érné akkora anyagi sokk az egyéneket és családjukat.”
A javaslat egyik sarokpontja az alanyi jogú egészségpénztári tagság, amelyben az egyéni hozzájárulásokat foglalkoztatói és állami támogatások egészítenék ki. Erre a jegybank szerint azért lenne szükség, mert ma az aktív magyar lakosság alig 23 százaléka rendelkezik egészségpénztári tagsággal, továbbá az utóbbi években mind a tagok létszáma, mind pedig a befizetők száma folyamatosan csökkent. A változások hátterében több ok is áll. Például az, hogy a lakosság jelentős hányada nem is motivált, mivel nem tudja, mire lehet felhasználni a pénztárban felhalmozott forintokat. Az sem javított a szektor mutatóin, hogy évek óta csökken a munkáltatói tagdíj-hozzájárulás adókedvezménye, így mára sok cég kitáncolt a dolgozók egészségcélú megtakarításának támogatásából.
Többek között ennek lett az eredménye, hogy mára megugrott az inaktív tagok száma. Az 50 milliárd forintos szektorban a befizetések körülbelül 90 százalékát a tagok 10 százaléka teljesíti. Ténylegesen tehát néhány százezren aknázzák ki a pénztári tagságban rejlő előnyöket.
De persze sokan vannak – és egyre többen –, akiknek ma nem is jár semmiféle előnnyel a pénztári tagság. „A kapcsolódó adókedvezményt a lakosság bizonyos rétegei (minimálbéresek, egyéni vállalkozók, fiatalok, családi kedvezményt igénybe vevők) nem, vagy csökkentett mértékben tudják igénybe venni, ami kedvezőtlen hatással van a rendszerbe való belépési hajlandóságra. A jelenlegi ösztönző rendszerek elérték korlátjaikat, az állam és a foglalkoztatók aktív részvétele nélkül érdemben nem növelhető jelentősen hazai szinten a penetráció” – olvasható a jegybank anyagában.
Ezen a helyzeten változtatna, ha az adójóváíráson alapuló állami támogatást felváltaná egy normatív támogatási forma, ami a be- és kifizetésekre egyaránt vonatkozna. „Ez a gyorsabb hozzáférhetőség mellett a lakosság olyan rétegei számára is elérhető lenne, akik jelenleg kiszorulnak az adótámogatásból (például „katás” egyéni vállalkozók, alacsony adóval rendelkezők, vagy más adókedvezményt igénybe vevők). A sávozható mértékű állami támogatás a jelenleginél alacsonyabb limitekkel, normatív módon valósulhatna meg. Alapeset (például a bruttó bér 1 százaléka) választása esetén 5–10 százalék normatív támogatás kerülhetne jóváírásra az egyéni számlán. Magasabb befizetés választása esetén magasabb normatív támogatás adható” – javasolja az MNB.
A munkavállalók alanyi jogon lennének tagjai a kiegészítő pénztári rendszernek, a befizetésről és annak bérarányos mértékéről (0 százalék, 1 százalék, 2 százalék, egyéni) saját hatáskörben dönthetnének. A munkáltatók számára lehetőség lenne a munkavállalói befizetések hasonló összeggel való kiegészítésére, adó- és járulékmentesen (vagy kedvezményes adózással).
A Versenyképességi programban leírt modell hasonlít ahhoz, ami a Pénztárszövetség és a Századvég Gazdaságkutató Zrt. két éve az asztalfiókba került javaslatában is szerepel. A koncepció akkor készült, amikor a kormányzat jelentősen átalakította a béren kívüli juttatások adózási feltételeit 2016 év végén. Ugyan a magánbefizetések növekedése – ma szektorszinten a tagdíjjellegű bevételek 62 százalékát az egyéni tagdíjak teszik ki – pótolta a kieső munkáltatói hozzájárulásokat, ahhoz, hogy a pénztárak betöltsék a hazai gazdaságban a tőlük várható szerepet, szükség van a vállalatokra is.
Fotó: freepik.com
<< VISSZA
Az oldal hirdetéseket tartalmazhat! Süti-beállítások módosítása Adatkezelési tájékoztató Pénzügyi Navigátor a tudatos fogyasztókért Tájékoztató a visszaélés bejelentési rendszerről Visszaélés bejelentése © 2024 Új Pillér Egészségpénztár Levelezési cím: 1535 Budapest Pf. 861. Székhely: 1022 Budapest, Bimbó út 18. Ügyfélszolgálat: +36-1-210-9790, Tel: +36-1-210-9770, 210-9779 | Fax: 210-9778 | Bankszámlaszám: CIB Bank 10700024-43040607-51100005
Weboldalunk sütiket használ a felhasználói élmény javításához.
Kérjük válassza ki, hogy mely sütiket fogadja el, majd kattintson az Elfogad gombra!
Amennyiben bővebb információra van szüksége az egyes sütikről, kérjük kattintson ide.
Ha később meggondolná magát, a láblécben lévő Süti-beállítások módosítása linkre kattintva bármikol megváltoztathatja döntését.