Kiugróan magas a magyar háztartások saját zsebből fedezett GDP arányos egészségügyi költése, az önkéntes egészségügyi finanszírozási alrendszer pedig a költéseknek csupán öt százalékát biztosítja. Nemzetközi összehasonlításban a kormányzati alrendszer általi 4,8 százalékos GDP-arányos ráfordítás kifejezetten alacsonynak számít, míg a háztartások közvetlen kiadásainak aránya magas – írja a napi.hu az ÁEEK most először készített egészségügyi teljesítményértékelésére hivatkozva. A jelentés minőségi indikátorok segítségével ad korrekt képet, s ezzel alapot a döntéshozóknak a beavatkozásra. (A teljes jelentést itt olvashatja).

Gyógyszerre költjük a legtöbbet zsebből

2014-ben egy jobb ellátórendszerrel, azaz időben történő és megfelelő ellátással a halálozások 14 százalékát lehetett volna elkerülni, népegészségügyi beavatkozásokkal további 12 százalék életét megmenthették volna – emeli ki a jelentésből a napi.hu cikke. Ez azt jelenti, hogy több mint 32 ezren talán még ma is élnének, ha színvonalasabb a hazai egészségügyi ellátórendszerrel és hatékonyabb a népegészségügy. E számokkal Magyarország a harmadik legrosszabb eredményt produkálta az EU-28 tagországának rangsorában 2013-ban.

Nem véletlen, hogy 2012-ről 2016-ra az ötödik helyről az elsőre ugrott az egészségügy, mint a lakosság által problematikusként számon tartott  terület, s több felmérés is azt mutatja, hogy mára pártszimpátiától függetlenül mindenki az egészségügyet tartja az ország legnagyobb problémájának - idézte előadásában a Political Capital (PC) friss elemzésének megállapításait Juhász Attila, a PC kutatója a Friedrich Ebert Stiftung által szervezett Gyógyítható-e az egészségügy címmel rendezett konferencián. (Dr. Trautmann László, az Objektív Kutató Intézet kutatási igazgatója, a Budapesti Corvinus Egyetem Mikroökonómiai tanszék tanszékvezető tanára véleményét a hazai lakosság egészséggel kapcsolatos félelmei kapcsán itt olvashatja.)

A munkáltatóknak fontos szerepük van a lakosság öngondoskodásra nevelésében, illetve abban is, hogy hidat teremtsenek a munkavállalók és az egészségpénztárak között. Ha az önkéntes kasszák többeket érhetnek el szolgáltatásaikkal és többek számára tudják szja-visszatérítéssel támogatottan elérhetővé tenni az egészségügyi szolgáltatásokat, hozzájárulhatnak az egészségüggyel kapcsolatos lakossági szorongás mérsékléséhez és tompítani tudják a jövedelmi egyenlőtlenségből fakadó hátrányokat is.

Az önkéntes pénztárak helyzete idén nehezedett annak köszönhetően, hogy kedvezőtlen irányban módosult a cafeteriarendszer szabályozása, a munkáltatókra vonatkozó adókörnyezet. A megtakarítási hajlandóság ösztönzése érdekében készült egy javaslat, hogy a cafeteria öngondoskodást terhelő adóinak emelésére tekintettel, a munkáltató öngondoskodásban való szerepvállalásában legyenek partnerek: ha a vállalat és a dolgozó egyaránt gyarapítja a pénztártag pénztárban spórolt pénzét, akkor a munkáltatói befizetések plusz kedvezményt jelentsenek a pénztártagnak az adókedvezmény érvényesítésekor. Így a munkáltató mondhatja az alkalmazottnak, hogy „fizess be x forintot s mi kétszer ekkora összeggel támogatjuk az öngondoskodásodat, ráadásul így még több adókedvezményt kapsz, mintha csak magad spórolnál egészségedre, idős éveidre.” Vagyis ezzel ösztönözve lenne a dolgozó, hogy tegyen félre – írja a Piac&Profit júniusi számában a Pénztárszövetségtől kapott információra hivatkozva. Az már csak a hab lenne a tortán – írja a lap –, ha az egyéni adókedvezmények mai húsz százalékos mértékét, vagy a kihasználható ma legfeljebb 150 ezer forintos keretet is emelné a kormány.