Az egészségügy fenntartható jövőjének megfogalmazásához partnerségre és nyílt, őszinte párbeszédre van szükség. A fenntarthatóság feltétele, hogy az életkilátásokat és az életminőséget úgy lehessen hosszútávon növelni, hogy közben a költségvetés egyensúlya is megmaradjon. Mindez részben pénzkérdés, részben szabályozási, strukturális kérdés – fogalmazott Szlávik Péter a JVSZ Egészségügyi Bizottságának alelnöke egy a közelmúltban rendezett budapesti konferencián.

Minden év július 1-én ünnepeljük a Semmelweis-napot, a hazai egészségügy napját. 1818-ban ezen a napon született az anyák megmentője, Semmelweis Ignác. A születésnapját 1992-ben nyilvánították ünnepnapnak, 2011 óta pedig ez a nap az egészségügyi szolgáltatóknál foglalkoztatási jogviszonyban álló egészségügyi dolgozók és az egészségügyben dolgozók számára munkaszüneti nap.

Hazánkban ma a várható élettartam 4 évvel rövidebb, mint az OECD országok átlaga, az Európai Unión belül pedig vezető helyen állunk mind a daganatos, mind a szív- és érrendszeri halálozások terén. Ugyanakkor az országon belüli különbségek is meglehetősen nagyok, a Nyugat-Dunántúlon élők átlagosan 64 egészséges életévre számíthatnak, míg az Észak-Alföldön élők 10 évvel kevesebbre. (A KSH által most publikált demográfiai adatairól az Aki tanul, tovább él című írásunkban olvashat)

“Közös érdekünk a lakosság egészségének megőrzése, az egészségtudatos életmód ösztönzése, hiszen az ország versenyképessége, a gazdasági növekedés feltétele az egészséges humán erőforrás” – mondta a már említett konferencián Blazsevácz Péter a JVSZ Egészségügyi Bizottságának elnöke.

Több orvos megy el az országból, mint ahány diplomát szerez adott évben